Páros: PruHun, AusHun
Leírás: Ausztria meglátja Magyarországot Poroszországgal csókolózni, és fáj neki, hogy kedvese megcsalta őt...
Mesélés: E/3, jelen idő
Ausztria egy erdőben sétál és azon gondolkodik, hogy milyen hangok legyenek a következő kottájában. Egy szép lugasba ér, ekkor hangokat hall elölről, ezért elbújik egy fa mögé. Óvatosan kinéz mögüle és ekkor meglátja a szép Magyarországot Poroszországgal... csókolózni. Ausztria megtántorodik és elindul gyorsan visszafele, mielőtt meglátják őt.
Nagyon fáj a szíve: nem gondolta volna, hogy kedvese, Magyarország megcsalja egyszer őt. Könnycseppek gyűlnek a szemébe a szomorúságtól és a fájdalomtól. Már nem érdekli semmi a világon: sem az étel, ital, az se érdekelné ha hónapokig nem lenne élelem, sem a háború, nem érdekelné ha vesztene, sem az élet. Már nincs kiért élni.
Visszaemlékezik Erzsébet szép arcára és mosolyára, elbűvölő szemére, melyben sokszor vidám fény csillan, finom illatára, gyönyörű hajára és édes csókjára. Nagyon szereti őt és soha mást nem fog úgy szeretni, mint őt. Az se biztos, hogy egyáltalán fog-e szeretni valakit.
A házába érve egyből megy a hálószobájába, vacsorázni se vacsorázik, és az ágyára dőlve elkezd sírni. Ezekbe a könnyekben minden benne van: bánat és gyűlölet. Bánat Erzsébet miatt és gyűlölet Poroszország iránt. Ezek a könnyek szívszakasztóak: egy igazi szerető könnyei, akit megcsaltak.
Joggal lehetne dühös Magyarországra. De nem tud dühös lenni rá: ezek után is szereti. Szereti és szeretni fogja. Soha sem felejti el. És ezért fog örökké szomorú lenni. A szerelem ilyen: az egyik pillanatban még szeretik egymást és boldogok, a másik pillanatban elmúlik a szerelem az egy fél szívéből a másik iránt és mást szeret, a másiknak végtelen szomorúságot okozva.
A szerelem áldás és átok is. Ezt Roderich is megtapasztalja. Napokig sír és nem mozdul ki a szobájából és csak egyvalaki jár az eszében: Magyarország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése