Műfaj: Hurt/comfort
Páros: Swissliech
Leírás: Svájc és Liechtenstein egy előadásra készülődnek.
Vash nyugtalanul túrt bele a hajába.
- Nem értem miért kell ezt nekem felvennem - sóhajtott fáradtan.
- Mert ez egy komolyzenei előadás lesz, így illik felöltözni - mosolyodott el kedvesen Lily. - Én azt nem értem miért hisztizel, nagyon jól áll.
Svájc fintorogva fordult újra a tükör felé. Egy szürkéskék öltöny volt rajta, alatta egy fehér inggel. A nadrágja a földet súrolta - eddig nem törődött vele, de most morogva lehajolt és felhajtotta, így egy kissé lazább külsőt kölcsönözve magának. Összefonta a karjait és Lily felé fordult.
- Csak hogy tisztázzuk: csakis azért vagyok hajlandó elmenni, mert te megkértél rá.
- Tudom és hálás is vagyok érte - hajtotta le Lily a fejét szégyenlősen, majd egy apró puszit nyomott a bátyja arcára és kiment. Vash elvörösödve bámult a fehér ajtófélfára és óvatosan megérintette azt a helyet ahol a lány ajkai hozzáértek, a szíve hevesebben vert, érezte, ahogy az egész testét forróság árasztja el. Egy pár pillanatig kiélvezte ezt az érzést, majd idegesen megrázta a fejét.
- Nem-nem, Vash drága. Szedd össze magad - sziszegte halkan magának címezve. Inkább újra a tükörre tekintett, de már csak egy összetört fiú nézett vissza rá, aki nem meri bevallani az érzéseit még önmagának sem. Dühösen becsapta szekrényajtót, amin a tükör függött; hallotta, ahogy az vészesen megreccsen, de nem törődött vele, kiviharzott a szobából, egyenesen a konyhába. Krémszínű falak bámultak rá, a padlót virágos kis csempék fedték; a konyhapult világos barna volt, fából készült, az erezetek sötéten kirajzolódtak belőle. A székek és az ebédlő asztal vörösesbarnásak voltak, az asztalt két fehér váza díszítette, bennük piros gerberák illatoztak. Lily ott ült az asztalnál és gyönyörűbb volt, mint valaha; Vash elakadó lélegzettel figyelte, ahogy egy gerberát forgatott a kezei közt. A lányon fehér kis ruha volt, ami a combja közepéig ért. A melle vonalától a könyökéig csipke állt a fehér anyag helyén. Fekete harisnya fedte a lábait és ezüstös topánkája volt, ami tökéletesen passzolt a ruha derekánál lévő övhez.
- Na, milyen vagyok? - pattant fel a lány. Megpördült, így nem vehette észre, hogy Vash próbálkozik összeszedni minden lélekjelenlétét és újra levegőhöz jutni.
- Nagyon gyönyörű - vágta rá a fiú nagy hévvel. Még ő maga is meglepődött, hogy nem remegett a hangja, és ezért egy piros pontot ítélt magának.
- És akkor mehetünk? - A lány olyan édesen, ártatlanul mosolygott rá, hogy úgy érezte mindjárt bevall mindent, odamegy és megcsókolja Lilyt. Ehelyett fájdalmasan sóhajtott és egy hamis mosoly keretében bólintott. A lány odarohant hozzá, belékarolt és kiráncigálta az ajtón. A fiú hálát adott az égnek, hogy a nap olyan hevesen sütött, így volt mire fognia a vörös arcát, és még azért utolsónak ellenőrizte, hogy ott van-e a kis MP3 lejátszója a zsebében.
- Nem-nem, Vash drága. Szedd össze magad - sziszegte halkan magának címezve. Inkább újra a tükörre tekintett, de már csak egy összetört fiú nézett vissza rá, aki nem meri bevallani az érzéseit még önmagának sem. Dühösen becsapta szekrényajtót, amin a tükör függött; hallotta, ahogy az vészesen megreccsen, de nem törődött vele, kiviharzott a szobából, egyenesen a konyhába. Krémszínű falak bámultak rá, a padlót virágos kis csempék fedték; a konyhapult világos barna volt, fából készült, az erezetek sötéten kirajzolódtak belőle. A székek és az ebédlő asztal vörösesbarnásak voltak, az asztalt két fehér váza díszítette, bennük piros gerberák illatoztak. Lily ott ült az asztalnál és gyönyörűbb volt, mint valaha; Vash elakadó lélegzettel figyelte, ahogy egy gerberát forgatott a kezei közt. A lányon fehér kis ruha volt, ami a combja közepéig ért. A melle vonalától a könyökéig csipke állt a fehér anyag helyén. Fekete harisnya fedte a lábait és ezüstös topánkája volt, ami tökéletesen passzolt a ruha derekánál lévő övhez.
- Na, milyen vagyok? - pattant fel a lány. Megpördült, így nem vehette észre, hogy Vash próbálkozik összeszedni minden lélekjelenlétét és újra levegőhöz jutni.
- Nagyon gyönyörű - vágta rá a fiú nagy hévvel. Még ő maga is meglepődött, hogy nem remegett a hangja, és ezért egy piros pontot ítélt magának.
- És akkor mehetünk? - A lány olyan édesen, ártatlanul mosolygott rá, hogy úgy érezte mindjárt bevall mindent, odamegy és megcsókolja Lilyt. Ehelyett fájdalmasan sóhajtott és egy hamis mosoly keretében bólintott. A lány odarohant hozzá, belékarolt és kiráncigálta az ajtón. A fiú hálát adott az égnek, hogy a nap olyan hevesen sütött, így volt mire fognia a vörös arcát, és még azért utolsónak ellenőrizte, hogy ott van-e a kis MP3 lejátszója a zsebében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése