Páros: Franada
Leírás: Kanadának elege van abból, hogy senki nem látja, vagy ha igen, akkor összetévesztik a testvérével, Amerikával, ezért tanácsokat kér kedvesétől, Franciaországtól...
Mesélés: E/3, múlt idő
- Miért nem vesznek észre az országok? - kérdezte szomorúan Kanada. - Vagy ha észrevesznek, miért tévesztenek össze Amerikával? Ennyire hasonlítanánk? De miért gonosz velem Amerika? Még Anglia sem ismer fel, pedig vele találkoztam gyerekkoromban is és a gyarmata is voltam egy ideig! Mindenki átnéz rajtam!
- Ne szomorkodj, Kedves! - mondta Franciaország. - Tudod jól, hogy Anglia csak az unikornisait látja tisztán. Mindenkivel goromba. És még főzni sem tud. Ne törődj vele! Ő már csak ilyen! Sajnos nem lehet rajta változtatni. Imád belekötni az emberekbe. Amerika meg szerintem nem normális. Csak egy nagyszájú idióta. Vele sem kell törődni. De tényleg hasonlítotok.
- Téged mindenki lát. Mit javasolsz mit tegyek?
- Olyan ruhákat vegyél fel, amiket Amerika nem venne fel, ne olyan ronda egyenruhákat, mondjuk élénk, színes, szép fölsőt és alsót! Ne hordj szemüveget, mert az olyan béna, ha nagyon nem látsz nélküle, akkor kontaklencsét hordj! A hajaddal is kellene kezdeni valamit... - és tovább folytatta a divatszakértő, közben vizsgálgatta szegény Kanadát, azt nézve, hogy min kellene változtatni rajta. - És bulizz sokat! Menj éjszakai bulikra! És sokat legyél velem! Akkor téged is észrevesznek. - mosolygott Francis és szemében perverz fény csillant.
- De Francis én szeretem a ruhámat és a hajamat, szemüveg nélkül nem látnék, és szerintem nem állna jól a kontaklencse, és nem szeretnék bulikra menni, főleg nem nagyon későn...
- Ne butáskodj Matthew, jól fogsz kinézni és észre fognak venni. - mondta Francis, bement az egyik szobába és ruhákat kezdett keresgélni.
Egy óra múlva ott állt Matthew feltűrt ujjú, fölül kigombolt, fehér ingben, zöld csőgatyában, sállal a nyaka körül, szemüveg nélkül, kontaklencsében, svájci sapkával a fején a tükör előtt. Egy ideig még nézegette magát, majd megszólalt:
- Köszönöm Franciaország, de ez nem az én stílusom. Meg voltam elégedve magammal ezelőtt. - mondta Kanada, majd egy óra múlva úgy állt ott, mint régen, majd beleült Franciaország ölébe és a vállára hajtotta a fejét. Franciaország megcsókolta Kanadát, majd átölelte őt.
- Kanada, én mindig itt leszek neked. Ezt soha ne feledd el! - mondta Francis, és elkezdte simogatni az álomba merülő Matthewt. Matthewnak ez volt az utolsó gondolata: Legalább Francis lát engem és velem van. Mindig szeretni fogom őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése