Liechtenstein és gondoskodó, lüke bátyja

Svájc: Li... Liechtenstein! Mi történt a hajaddal?!

Liechtenstein: Szép napot, Svájc! Hát észrevetted? Levágtam. Így sokkal fiatalosabbnak érzem magam.

Svájc: Minden bizonnyal így is van... de nem az a gond! Mi ütött beléd, hogy ilyen fiús, rövid hajra váltottál?

Liechtenstein: Téged utánozlak. Miért, nem áll jól?

Svájc: Ööö... dehogynem. Végül is... egész jó.

Liechtenstein: Köszönöm.





Svájc: Mostantól magánórákat veszel; meg kell tanulnod, hogyan védd meg magad!

Liechtenstein: Értettem!

Svájc: *Figurákat rajzol a táblára* Legfontosabb, hogy ne közelíts gyanús idegenekhez, és ne engedd be őket a házba! Másodszor: utasítsd vissza, bármit is kérjen! Vitás esetben előbb konzultálj velem. Vagyis mindenki gyanús, aki ismeretlen...

Liechtenstein: Izé... Svájc...

Svájc: Lehet, hogy neked ez magas, de akkor is sikerülnie kell...

Liechtenstein: Nagyon cukik ezek a rajzok... Később papírra is lerajzolnád őket?

Svájc: ...Aha... Akkor folytassuk a leckét. Oda kéne figyelned a vadon élő állatokra is! *Folytatja a rajzolást* Tündériek, de ki tudja, mit akarnak! Vannak köztük éles agyarú és mérgező szörnyetegek is! Szóval csak óvatosan!!! Ha pedig állatot akarsz tartani, kizárólag csak párban tartsd őket!

Liechtenstein: *Álmodozik az aranyos rajzokról*

Svájc: *Rajzolja papírra az aranyos figurákat* Ha befejeztem, folytatjuk a leckét.

Liechtenstein: Bocsi...

*ESTE*

Svájc: Mára vége a kiképzésnek! Alaposan pihend ki magad!

Liechtenstein: Igenis! Köszönöm szépen, Svájc! Szóval... ha nem bánod, ezt neked varrtam. *Átad egy csomagot*

Svájc: Hm? Ez meg mi?

Liechtenstein: Hálából. Esténként dolgoztam rajta titokban. Akkor jó éjt! Holnap találkozunk...

Svájc: Ah... *A szobájában kibontja a csomagot: rózsaszín, csipkés pizsama*

***

Liechtenstein: 52 nap után végre odaadtam neki...Most már egyforma pizsamánk van... Öö... Izé... Jaj de ostoba vagyok!!! Ne haragudj!!! Előbb a saját pizsamámat adtam oda neked!!!

Svájc: Hm? *A rózsaszín, csipkés pizsamát viseli*

Liechtenstein: Öö...Semmi, pompásan áll neked. Megengeded, hogy lefotózzalak?

Svájc: Va-valóban?





Svájc: El is felejtettem mondani, de köszönöm!

Liechtenstein: Megköszönte nekem. Olyan boldog vagyok! Az az igazi boldogság, mikor a bátyámat örülni látom...

*ÁLOM*

Liechtenstein: *Éjszaka, esőben, szakadt ruhában a sikátorban* Hah... Mi lesz most velem? Az otthonom romokban... És nem elég a felfordulás, az életem is fogytán... Mi lesz most velem...? Nem bírom tovább... Istenem, bárcsak még egy kicsit ország maradhatnék...

Svájc: Hé... Hé!!! Te ott... Jól vagy?

Ő volt a bátyám. Attól fogva...

Svájc: Ízlik?

Liechtenstein: Finom! Te nem eszel?

Svájc: Már ettem.

...Ő mindig vigyázott rám. Csak utána jöttem rá...

Svájc: Jobb erőben vagy már?

Liechtenstein: Igen, sokkal!

...Hogy neki sem volt mit ennie. Mégis a segítségemre sietett.

*REGGEL KINT A KERTBEN*

Liechtenstein: Svájc, Svájc! Képzeld, a múltról álmodtam, és ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni valamit.

Svájc: Ühüm... Bökd ki.

Liechtenstein: Mondd, akkor miért segítettél rajtam?

Svájc: Mi ütött beléd, hogy kora reggel ilyeneket kérdezel?

Liechtenstein: Csak hallottam, hogy akkoriban te magad is szörnyű helyzetben voltál.

Svájc: Emberként mi sem természetesebb... Országként pedig kötelességemnek éreztem. Ezért hát... Azt tettem, amit helyesnek tartottam...

Liechtenstein: Áh...!

Svájc: Vagyis... nem hagyhattalak ott csak úgy. Örülök, hogy már jobban vagy.

Liechtenstein: Svájc! Én olyan boldog vagyok!

Svájc: Az jó.

Az első világháború végén Liechtenstein, annak ellenére, hogy hadba se lépett, példátlan gazdasági válsággal és élelmiszerhiánnyal küzdött. A krízis idején Svájc nyújtott neki segítő kezet. Azt mondják, hogy az alig tízezres népességű szomszédállam megsegítéséért cserébe Svájc semmit sem várt Liechtensteintől. Állítólag mindezt csupán szolidaritásból tette.

2p Kanada

Emberi neve: James és Matt

Hasonlít a párjára, de neki hosszabb haja van, amit lófarokba kötve hord, gyakran ábrázolják borostásan, karikás, lila szeme van, és gyakran napszemüveget hord. Fegyvere általában egy hokiütő. Őt is többféleképpen ábrázolják a fanok:
1. Nem szereti, ha észreveszik, ellenszenves a bátyjával, gyakran erőszakos vele.
2. A másik személyeségében inkább sztoikus vagy aszociális. Nagyon csendes, de nehéz nem észrevenni a félelmetes aura miatt, ami körül veszi.
Mindkét esetben azonban a "természet barátja". Szereti a hokit, és gyakran dohányzik. Gyakran ábrázolják őt úgy, hogy brutálisan halálraveri az orvadászokat a hokiütőjével.

2p Norvégia

Emberi neve: Håkon Bondevik

Szőke haja és kék, lila árnyalatú szeme van. A fegyvere egy lángszóró. Energikus, pozitív, megszerzi amit akar, nagyon társaságkedvelő, gyerekes és a figyelem középpontjában akar lenni.  Piromániás, ezért szereti a lángokat, de ez gyakran vezet maga és mások rovására, ezt bizonyítják az égési sérülések rajta. Szereti a cukorkákat, a metál zenét és a videojátékokat.

2p Izland

Emberi neve: Egil Steillson

Hasonlít az 1p megfelelőjére, de neki vörös szeme van, a jobb szemén van egy szemfedő, és a haja színe világos lila vagy ezüst. Vidám és optimista, barátságos az emberekkel, viszont ostoba és nagyon naiv. De vannak akik úgy ábrázolják, hogy szeret embereket vagy álltatokat kínozni.

Mikor fogsz szeretni?

Műfaj: Shounen-ai
Páros: SpUk
Leírás: Anglia kalózhajója megtámadta Spanyolország kalózhajóját, csatáznak, Anglia vesztésre áll, de ekkor váratlan kijelentést tesz...
Mesélés: E/1, Spanyolország személyében, múlt idő

   Anglia kalózhajója megtámadta az én kalózhajómat. Azóta is dúlt a csata, én Anglia ellen küzdöttem. Anglia fölugrott egy hordóra, hogy elkerülje a kardcsapásomat, erre én kirúgtam alóla a hordót, és ő a földre esett. A kardom éle a melkhasa fölött volt pár centivel, de tudom, hogy nem leszek képes megölni őt. Mert szeretem. És ezzel ő is tisztában volt.

   Ekkor könnyek szöktek Arthur szemébe.

  - Nyugodtan megölhetsz Spanyolország, legalább békében leszek egy ideig. - suttogta könnyes szemmel. - De kérlek: ne felejts el! Hogy miért? Mert szeretlek.

   Hihetetlen boldogságot éreztem: szeret... Nem hiszem el, szeret!!! Akit már régóta szerettem, szeret!!! Nem tudnám megölni, főleg most, hogy tudom, szeret...

  - Én is szeretlek. - mondtam boldogan, eldobtam a kardomat, és felsegítettem Arthurt a földről.

   Arthur átölelt és hosszan megcsókolt. Örömömben sírva viszonoztam a csókot. Iszonyatosan boldog voltam! Ez a boldog pillanat belevésődött az agyamba.

   Ám ekkor éles fájdalom hasított belém, megszakítottam a csókot és a földre borultam. Káprázott a szemem a fájdalomtól, és mindenütt vért láttam. Az Én véremet.

   Hátranéztem, és egy tőr állt ki a hátam közepéből. Könnyes szemmel felnéztem, és Anglia röhögött fölöttem.

  - Azt hiszed, hogy bármikor is szeretni foglak? Tudd meg: soha nem foglak! Soha! Egy újabb csatát nyertem! Én vagyok Anglia, a Legyőzhetetlen, a Tengerek Ura!

   Egy ideig még kacagott felettem, majd belém rúgott, és átugrott a saját hajójára. Könnyes szemmel néztem utána. Nem lehet igaz... Csak átvert. Igazából nem is szeret. Csak kihasználta az érzéseimet, hogy közel kerülhessen hozzám, és leszúrhasson. Ravaszan kitervelte. És én ezt ostobán bevettem.

   Ezért is szeretem. Mert ravasz. És tud kedves is lenni. De nála a csatában nincs kegyelem. Nagyon kemény és ravasz ellenfél. Aki ellene csatázik, jaj annak! Nem csodálom, hogy az országok nem akarnak konfliktusba keveredni vele ( kivéve Franciaországot ). Ó, Tengerek Ura... Mikor fogsz szeretni?

2p Finnország

Emberi neve: Thurston Väinämöinen

Szőke, néha világos barna haja és vörös, néha barna szeme van. Nincs pontosan meghatározott személyisége, vannak akik keménynek és komolynak, és vannak akik játékosnak és természetesnek ábrázolják őt. Gyakran őt tekintik a skandinávok közül a legkeményebb élettel és múlttal rendelkező karakternek. Szeret fájdalmat és szomorúságot okozni a többi embernek.

2p Svédország

Emberi neve: Bernard Oxenstierna

A haja, szőke vagy barna, néha fekete, szeme vörös, néha kék. Személyisége neki is változik:
1. Vidám, nagyon érzelmes, és az érzelmeit könnyen kimutatja. Hasonlít az 1p Oroszországhoz.
2. Szarkasztikus és makacs, keményen viselkedik, nem szereti bevallani, hogy szeret emberek között lenni.

2p Dánia

Emberi neve: Markell vagy Christian Køhler

A haja gyakran változik szőke és barna között, van egy heg a bal arcán és a szeme gyakran változik kék és lila között. Komoly, érett, nagyon nyugodt és ésszerű, csendes, nem beszél sokat, de ha igen, csak rövid mondatokban. Ő is dohányos és alkoholista.

2p Oroszország

Emberi neve: Viktor Braginsky

Általában sötét, vöröses barna vagy olyan szinű haja van, mint az 1p megfelelőjének. A szeme szine vörös. Fegyvere általában egy lapát vagy egy pisztoly. Csöndes, nem szokott gyakran beszélni, sőt egyáltalán nem beszél. Hihetetlenül komoly és érett, de magányos és bizalmatlan. Ha válaszol, akkor általában szarkazmussal válaszol és nehéz őt zavarba hozni. De néhány fan másképp ábrázolja őt: szoros kapcsolata van a testvéreivel, szereti a legújabb pletykákat és boldog.

2p Kína

Emberi neve: Wang Yang vagy Wang Xiao

Csak abban különbözik a párjától, hogy neki nyakig érő, fekete haja és barna vagy piros szeme van. Személyisége változik:
1. Együttérző, kedves, nem aggodalmaskodik, vidám, barátságos és hangos.
2. Csendes, arrogáns, nem nagyon mutatja ki az érzéseit és nem nagyon mondja el a véleményét.
3. Csendes, manipulativ, nem fél elmondani a véleményét, mégis csendes.
Általában mérgekkel ábrázolják.

2p Franciaország

Emberi neve: Francis Bonnefoy, de néha Louis Bonnefoy

Külsőleg nem nagyon különbözik az 1p megfelelőjétől, csak neki komor, lila szemei vannak, gyakran melankolikus kifejezés ül az arcán, borostája és hosszú, koszos haja van. Nem érdekli, hogy mit vesz fel. Csöndes, komor, makacs, hűtlen, lusta és önző. Erős dohányos és alkoholista. Általában nem lehet látni cigaretta nélkül. Nem romantikus, mint az 1p karaktere, inkább látható egy bordélyban vagy egy bárban, mint az ágyban.

2p Anglia/ Nagy Britannia

Emberi neve: Oliver Kirkland, vagy Arthur Kirkland, mint az 1p karaktere

Szőke haja, világos kékes szeme van, és van amikor szeplősen ábrázolják. Általában rózsaszín és világos kék ruhát visel. Udvarias, energikus, és mosolygós. Nem szokott senkit sem sértegetni, és nem szokott dühös lenni. Úriember, bár könnyen elveszíti a türelmét. Könnyen sírva fakad. Nagyon érzelmes, megértő, nagyon kedves és optimista. Sokkal jobb szakács, mint a párja, és ő is látja a mágikus lényeket. Néha őrültnek is ábrázolják, hogy mérgező sütiket süt, vagy emberhúsból süti őket.

2p Amerika

Emberi neve: Allen, Alfred "Al" Jones, Alex, és néha Jason

Hasonlít az 1p megfelelőjére, de neki barnás vörös haja, barna bőre, valahol barna, de általában vörös szeme van, és hiányzik az egyik bal felső zápfoga. Nem visel szemüveget, vagy ha igen, akkor napszemüveget hord. Általában magánál hord egy szöges baseball ütőt, amit küzdelemre használ, és arra, hogy félelmetesen és fenyegetően nézzen ki. Ő nem a "hero", hanem a "bad guy". Arrogáns, szarkazmust használ (ez valakire emlékeztet engem...), nyers, goromba és szeszélyes. Kacér, neki mindegy, hogy akit szeret, az fiú vagy lány (ez is nagyon ismerős...), úgymond "szexuálisan aktív". Szeret a figyelem középpontjában lenni, nem adja fel amit akar, amíg meg nem kapja azt. Hasonlóan az 1p megfelelőjére, ő is egoista. Vegetáriánus és nem szokott édességeket enni. Gyilkosnak, szociopatának, őrültnek, szadistának, nagyon perverznek ábrázolják őt és szeret másokat megölni a baseball ütőjével.

2p Japán

Emberi neve: Honda Koheku vagy Kuro Honda

2p Japán hasonlít az 1p megfelelőjére, de neki vörös szeme van, és mogorva. Hegek és tetoválások vannak a testén. Udvarias, nem szokott beszélni, vagy ha beszél, akkor rövid, lényegretörő mondatokat mond. Nem ideges, nem aggódik, saját véleményét megtartja magának. De kegyetlen és sokan azt gondolják róla, hogy perverz. Őt is gyakran ábrázolják őrültnek, gyilkosnak és szociopatának.

Female Észak-Olaszország/ Veneziano

Emberi név: Daisy Vargas

Veneziano női megfelelője hullámos haját lófarokba kötve hordja, göndör tincse megmaradt. Egy rövid ujjú khaki inget, miniszoknyát és egy nyakkendőt visel. Szeme borostyán színű, mint férfi kollégájának, de haja világosabb árnyalatú lett. Ő a szerelemnek él, igencsak romantikus személyiség. Nem annyira haszontalan, mint férfi megfelelője, ki mellett lázadó, rossz kislány típusnak néz ki. Ha feldühítik rohamosan nő a fizikai ereje, magyarán üt, vág, nem kímél. Amitől nagyban eltér a férfi karaktertől az, hogy ő bátor és hajlandó harcolni. A ragtapasz a térdén arra utal, hogy kissé balesetveszélyes. De ezeken a tulajdonságain kívül szereti az ételeket, és persze az alvást.


Fem!Italy Marukaite Chikyuu verzió

Egy varázslatos éjszaka

Műfaj: Shounen-ai
Páros: FrUk
Leírás: Franciaország bált rendez, amire minden országot meghív, köztük Angliát is, akinek egészen máshogy alakul az estéje, mint ahogy tervezte...
Mesélés: E/1, Anglia személyében, múlt idő

   A karosszékemben ültem, a teámat korgyolgattam és a leveleimet olvastam. Az utolsónál megdöbbentem: a Bormániás írt. Miért írna nekem az idióta Borvedelő? futott át az agyamon. Kíváncsian kibontottam a levelet:

   Angleterre!

Meghívlak a bálomba, mely holnap 19:00-kor kezdődik.

   Várlak: Franciaország

   Várlak... Miért vár Franciaország engem? Tuti azért írta, mert nincs senki, akibe belekössön. Kíváncsi vagyok, hogy miért vár Franciaország, és nincs programom holnapra, meg aztán udvariatlanság lenne visszautasítani a meghívást, elmegyek erre a hülye bálra, legföljebb elüldögélek egy sarokban...

   

* * *

   Másnap 18:55-kor ott álltam a bálteremben, fekete, elegáns frakkban és nyakkendőben, sok országgal, és a házigazda Franciaországot vártuk. A terem végében egy nagy asztal állt, tele ételekkel. Láttam, hogy Amerika az asztal felé veszi az irányt...

   Pontban 19:00-kor megjelent Francis, kezében egy mikrofonnal, rövid beszédet tartott, majd kezdetét vette a bál. Volt aki (Amerika) evett, volt aki (Magyarország és Pororszország) táncolt, és volt aki beszélgetett.

   Én egyikőjük közé sem tartoztam: nekem nem nagyon voltak barátaim. Talán Amerika és Japán, de Amerika felzabálta az egész büféasztalt, Japán meg Németországgal és Velezianoval beszélgetett.

   Ekkor megjelent Francis és intett, hogy kövessem. Utána indultam, és egy csodálatos, gótikus erkélyre vezetett. Gyönyörű volt a kilátás: rá lehetett látni a házakra, és messze ott világított az Eiffel-torony. Egyszerűen mesés látvány volt. Francis döbbentett ki a gyönyörködésemből:

  - Gyönyörű, nem? - kérdezte mosolyogva.

  - Csodálatos. - válaszoltam elragadtatva. - De miért hoztál ide? És miért írtad azt, hogy vársz?

  - Mi van, ha a kilátás miatt, és miért nem írhatnám udvariasságból azt, hogy várlak?

  - De nem ez az igazi ok. - tippeltem.

  - Nem, nem ez. Találkozni és beszélni akartam veled négyszemközt.

  - Miről? - kérdeztem zavartan: nem értettem, hogy miről akar velem beszélni négyszemközt a Borvedelő. Pont velem? Azzal, akit a legjobban utál?

  - Inkább a tetteim beszéljenek szavaim helyett. - suttogta franciaország, átkarolt és... megcsókolt. Megcsókolt?! Csókja édes volt és... jól esett. Jól esett?! Nem értettem pontosan,  hogy mi történik. Ez az egész váratlanul jött és furcs érzések kavarogtak bennem.

   Franciaország megszakította a csókot, rám mosolygott és átölelt, de olyan szorosan, mintha soha nem akarna elengedni. Én még mindig döbbenten néztem magam elé. Ha jól esett a csókja, akkor szeretem? Vagy nem? De nem szerethetem ezt az idióta Bormániást! Az ellenségem! Vagy mégis?... Nem voltam tisztában az érzéseimmel.

  - Te szeretsz engem? - lehelte a fülembe Francis és végig simított a felsőtestemen. Ujjai lejjebb vándoroltak, és amikor ahhoz a ponthoz értek, benyúlt a nadrágomba és elkezdett kényeztetni. Elvörösödtem, és neha felnyögtem. Jól esett az érintése, testének melege, a tudat, hogy itt van velem...

  - Én is szeretlek. - suttogtam elhaló hangon és megcsókoltam.

   Azt az estét kettesben töltöttük, Francis nem törődött azzal, hogy esetleg a vendégei kereshetik. És ez egy varázslatos este volt...

Tisztelet

Írta: R.Karolina
Műfaj: Angst
Szereplő: Kína
Leírás: Kína átgondol mindent, fájdalmas és boldog emlékeket kotor elő múltból és jelenből.
Megjegyzés: Filozofikus kedvemben voltam, tehát alkottam. Szóval akinek van kedve egy kis kínai történelmet vagy bánkódást olvasni, nyugodtan belekezdhet...

     Régen olyan hatalmas voltam.

     Személy szerint ismertem Római Birodalmat, jó barátom volt. Sajnáltam, mikor elbukott, de tényleg. Majd jobb keze, Germánia is eltávozott az élők sorából. Magányosnak hittem magam, de nem sok ideig. A két ex-nagyhatalom ugyanis nem kevés népet hagyott maga után nyugaton, Európában. Voltak köztük olyanok, kik a létezésemről sem tudtak, kik nagy becsben tartottak engem és kultúrám. És persze az elmaradhatatlan rosszakarók is akadtak.

     Északi törzsek támadtak rám. Elhelyezkedésemnek köszönhetően nem tudtak nagyon a területemre férkőzni, de akadt ám egy rés a pajzson. Nem volt más ötletem, megijedtem a hirtelen jött, arrogáns pogányoktól. Szóval építettem egy hatalmas falat északra. Ez lett a Kínai nagy fal. Remek erőd volt akkoriban, de mostanában már nincs túl remek állapotban...

     Majd ezek után rengeteget fejlődtem. Papír, selyem, puskapor és ecset régen megtalálható volt országomban, mikor Európában "felfedezték". Kultúrám egyre szebben virágzott, a vallás és a művészet egyaránt. De mint minden szépnek, ennek is hamar vége lett. Rengeteg ideig szét voltam szakadva. Bár egyesítettek, ám ez se tartott túl sokáig, több fejedelemre bomlottam. Ezt az időszakot az emberek az "öt dinasztia" korának nevezik. Sok évvel később megint megerősödtem. Kialakultak határaim, elfoglaltam Tajvant, és határszerződést kötöttem Oroszországgal.

     És az elfelejthetetlen ópiumháborúk... Az a szemét Anglia jött kábítószerért, én meg nem engedtem neki! A háborúk dúltak, engem csúnyán eltapostak. Engedélyeznem kellett ezt a kereskedelmet. És ha ez nem minden, Anglia elvitte az öcsémet, Hong Kongot. A düh, mely égetett akkoriban, lassan átváltozott bánattá és tehetetlenség tudata elárasztotta elmémet. Összeroskadtam testvérem elveszítésekor, teljesen legyengültem.

     Közben a népem lázadt. Nincs rosszabb a más országgal való harcnál, ha az embereid ellen harcolsz- ezt minden ország talán már átérezte legalább egyszer. A feltörések során lettem köztársaság. A káosz uralkodott országomban, ráadásul más országok is beleavatkoztak ügyeimben, többnyire Anglia és... Japán.

     Na igen, Japán. Hiába az a sok szép emlék, amiket együtt töltöttünk, rengeteg háborún estünk túl. Sosem állt túl közel hozzám, bármennyire is próbáltam vele megbarátkozni. Több nézeteltérésünk volt abban az időben, de első nagyobb vitánk Korea sorsa volt. Én is akartam, ő is akarta... Végül ez a veszekedés vért követelt. Hiába gondoltam bele minden este, hogy ő akarta így, nem bírtam megölni. Hiszen én neveltem fel... Ezt a háborút is elvesztettem.

     A II. Világháborúban is rengeteget harcoltunk. Abban az időben is folyamatosan zajlottak a polgárháborúk, majd' összeroppantam idegileg. Mindent és mindenkit utáltam, idegességem és feszültségem egyre jobban nőtt. Tudtam, bármelyik pillanatban kiakadhatok, de visszatartottam dühömet. Nem akartam kiakadni. Nyugodtságot színleltem, pedig egyáltalán nem voltam az.

     A hab a tortán az volt, mikor lázadások folyamán kitalálták, legyen Kínai Népköztársaság. Ehhez hozzákapcsolódott a "Nagy ugrás" is, ami csak annyit jelentett, hogy lassan le kellett bontanom az erős, szigorú rendszert, melyet oly' sok évig építettem fel.

     Én vagyok a legidősebb folyamatos civilizáció. Híres vagyok konyhámról, kultúrámról. Sok mindent köszönhet nekem a világ. Művészetem sokágú, mind az írás, a zene, a festészet és építészet. Az orvostudományom természetgyógyászati módokon alapszik, csillagászatomat, a kínai horoszkópot még ma is használják. Küzdősportom felülírhatatlan, na meg a sárkánytánc... feledhetetlen emlékeket ad az embereknek!

     Ha ilyen rengeteg dolgot adtam az embereknek, történelmet, találmányokat, kultúrát, miért nem becsülnek meg? Lenéznek, kigúnyolnak. Tényleg ezt érdemlem? Túléltem azt a sok háborút és megaláztatást az ókortól fogva, és mégis ezt kapom? Hogy a becses nyelvem afféle "csingcsungcsang"? Hogy az embereim csak ferde szemű sárga, túlszaporodott népség? Hogy az iparaim csak egy "MADE IN CHINA" feliratot érnek?

     Ebből már elegem van. Akármennyire is próbálok tökéletes lenni, annál jobban nem megy. Csak megalázom magam. Hiába igyekszem, mindig ott vár a siker ajtaja mögött valaki, aki tönkretesz, a földbe tipor!

     Mindegy. Megint magamban tartottam, Ez már nem is tudom hányadik Világkonferencia, amin nem tárom ki szívemet. Úgy felemelném kezem, és ölteném ki szavaimat, hogy mindenki megtudja, mit is érzek valójában legbelül! De végül sosem teszem meg. Hogy miért? Mert ez a XXI. század. Csak kinevetnének. Azt mondanák, nekik is voltak mélypontjaik, nekik is van miért szomorkodniuk. Ez már a modern kor, nincs helye több ezer éves kultúrának. Egy hisztizős öreg országnak neveznének...

     Mikor beszálltam az autómban, és már biztos voltam benne, hogy egy ország se vehet észre, zokogva dőltem a kormányra.

     Én csak egy kis tiszteletre vágyok.

2p Németország

Emberi neve: Lutz vagy Luther

Ugyanúgy néz ki, mint az 1p karaktere, csak neki a testét hegek borítják. Egy a szeme alatt, mely az egész arcán végigfut, három a jobb alkarján, és sötét vonal húzódik a világos rózsaszínes lila szemei alatt (ezt gyakran tekintik a dohányzás jeleként). Vaskeresztet visel a nyakán. Néha hanyag, arrogáns és nagyképű,  viszont hűséges. Perverz, szereti az alkoholt és dohányzik.

2p Észak-Olaszország/ Veleziano

Emberi neve: Luciano Vargas

2p!Veleziano hasonlóan néz ki, mint az 1p karaktere, a különbség az, hogy neki sötétebb hajszíne, és vöröses szeme van. Parancsolgató, szeszélyes, ravasz és mindig megszerzi amit akar. Erőszakosabb és komolyabb, mint az 1p karaktere. Gyakran késsel ábrázolják őt. Ha tésztát főz, a különleges mártás az ő áldozatainak vére. Általában gyilkosnak, szociopatának és őrültnek ábrázolják.

2p!Italy Marukaite Chikyuu verzió

Dalszöveg: Észak-Olaszország/ Veleziano

Japánul

Nee nee papa wain choudai

Nee nee mama, nee nee mama

Mukashi ni tabeta boruneeze no

Ano aji ga wasurerarenainda!

Maru kaite chikyuu,

Maru kaite chikyuu,

Maru kaite chikyuu,

Boku Hetalia!

Maru kaite chikyuu,

Jitto mitechikyuu,

Hyotto shite chikyuu,

Boku Hetalia!

Aa hitofude de

Mireu subarashii sekai

Nagagutsu de kanpai da,

Hetalia!

(Ah, onaka suita! Ore... pasuta ga tabetai na!)

Maru kaite chikyuu,

Maru kaite chikyuu,

Maru kaite chikyuu,

Boku Hetalia!

Maru kaite chikyuu,

Hatto shite chikyuu,

Funzori kaette chikyuu,

Boku Hetalia!

Aa hitoyude de

Nakeru shiawase no reshipi

Yume no chakku zenkai da

Hetalia!

Heihei fratello pastua wo choudai

Tsuide ni sorella yude toite kudasai

Oio nonno hewa ga ee wa

Haihai bambino (boku no tama deshuka?)

Huigui papa wain mo choudai

Nee nee mama, nee nee mama

Mukashi ni tabeta boroneeze no

Ano aju ga wasurerarenain da!

Hetalia! Hetalia!

Useless Hetalia!

Maru kaite chikyuu,

Maru kaite chikyuu,

Maru kaite chikyuu,

Boku Hetalia!

Aa hitofude de

Mieru subarashii sekai

Nagagutsu de kanpai da

Hetalia!

Aa sekaijuu ni

Nemuru shiawase no reshipi

Nagagutsu de kantan da

Hetalia!

Magyarul

Kérlek apu, adj bort,

Kérlek anyu, figyelj rám,

Annak a bolognainak az ízét

Soha nem felejtem el!

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Hetalia vagyok!

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Nézd meg jól, az a Föld,

Vagy talán ez a Föld?

Hetalia vagyok!

Ó, csodálatos  világ

Egy ecsettel lefesthetem!

Koccintsunk a csizmánkkal,

Hetalia!

(Ah, éhes vagyok! Tésztát akarok enni!)

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Hetalia vagyok!

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Hihetetlen, de mégis ez a Föld,

Dőlj hátra, az a Föld,

Hetalia vagyok!

Ó, az a finom recept

Boldogan folynak könnyeid!

Álmok kapuja teljesen nyitott!

Hetalia!

Hé, hé bátyám, adjál tésztát,

Hé, hé nővérem, kérlek főzd meg,

Kérlek nagyapa, a béke jó!

Igen, igen kislány! (Ez az enyém?)

Ide apu azzal a borral!

Kérlek anyu, kérlek anyu

Annak a bolognainak az ízét

Míg élek nem fogom elfelejteni!

Hetalia! Hetalia!

Haszontalan Hetalia!

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Rajzolj egy kört, az a Föld,

Hetalia vagyok!

Ó, csodálatos világ

Egy ecsettel lefesthetem!

Koccintsunk a csizmánkkal,

Hetalia!

Ó, örömmámorban alszik

Az egész világ

Derítsük fel a hát csizmánkkal!

Hetalia!

Nem gátol meg

Írta: R.Karolina
Műfaj: Romantic
Páros: Amerika x Fem!Anglia
Leírás: Halloween éjszakáján Amerika elindul megijeszteni Angliát, ám otthonában nem Arthurra bukkan rá, hanem egy szép lányra, aki Angliának állítja magát.

     Alfred izgatottan sétált a kihalt Londoni utcán. Sötét volt, ráadásul az ember meg tudott fagyni odakint egy bőrdzsekiben. Szürke felhők gyülekeztek a város felett, bármikor leszakadhatott az ég. De mit vár az, aki Angliába utazik?

     Késő este nem igen mentek ki az utcára az emberek, így kissé ijesztő volt egyedül sétálni Halloween estéjén azon a helyen, ahol felnőttél. De azért jó buli lesz- gondolt bele Amerika. Mindent teljesen jól eltervezett.

     Mikor Anglia házához ért, felvette a hokimaszkot, amit Kanadától kért kölcsön, és beindította a láncfűrészt. Rémisztően brummogott, amihez hozzátartozott az amerikai gonosz kacaja.

     Kopogtatott az ajtón, de hiába, úgyis benyitott. Kiskorában már megtanulta, nem szokta Anglia becsukni az ajtót, mikor otthon van. A hatalmas ház kissé szűk folyosóján elmebeteg gyilkosnak öltözve brummogtatni egy láncfűrészt. Igen, ezt tervezte Alfred.

-Anglia! Hol bujkálsz? Esélyed sincsen, megtalállak!

     Hangját eltorzítva üvöltözte az alábbiakat. Minden szoba ajtaját durván berúgta, és ha nem találta ott Angliát, ment tovább a következő szobába.

-Arthur! Arthur Kirkland! Előlem nem tudsz elrejtőzni! Angliaaa! Ne reménykedj...

     Itt lesz- nézett az utolsó szoba ajtajára az amerikai. A könyvtára.

     Amerika teljesen felelőtlenül brummogtatta a láncfűrészét és neki kezdte kettévágni az ajtót. Odabentről sikoltozás hallatszott, amitől csak röhögni tudott Alfred. Milyen lányosan sikongat! Komolyan, mint egy csaj... hogy betojt!

     Az ajtó egyik fele nagy csattanással a földre hullott, míg a másik értéktelenül csüggött sajnáltatva magát. Amerika röhögve lépett be a könyvtárba.

-Te barom! Ez most minek volt jó?! Tartozol nekem egy ajtóval!- ordítozott lányos hangon.

     Alfred arcáról azonnal leolvadt a vigyor. A szobában ugyanis nem Anglia volt. Egy alacsony, vékonyka lány állt a könyvtár közepén, kezeit csípőre téve, szúrós zöld szemével vizsgálta Amerikát. Két copfba volt fogva hosszú szőke haja, kicsatolva a szemébe lógó részt. Szemüveges volt. Egy fehér inget viselt piros nyakkendővel és skót kockás szoknyával. A maga módján nagyon szép volt, sőt!

-Ööö... bo-bocsáss meg, Arthur Kirklandot ke-keresem, Angliát. Nem akartalak megijeszteni...- kínosan levette maszkját arcáról, szégyellte magát.

     A lány mellkasa előtt összefonta karjait, felemelte fejét, igazi dívának tűnt.

-Nos, megbocsátok, de jössz nekem egy új ajtóval! És nem ismerek semmiféle Arthur Kirklandot, ám Anglia én vagyok, és Alice Kirkland-nak hívnak.

     Az amerikai eltátotta száját.

-Biztos nem te vagy... Tudod, engem Arthur nevelt fel, Anglia... Kábé ilyen magas, és ilyen bozontos szemöldöke van... ja meg nem tud főzni! Pocsék kaját eszik minden nap...

-Nem ismerem, sajnálom. És biztos vagyok benne, hogy a nevem Kirkland, és én vagyok Anglia. Azért ne nézzél engem szőke nőnek attól függetlenül, hogy szőke a hajam színe! Azért tudom, ki vagyok...

-Nem, nem! Biztos vagyok benne, hogy nem vagy hülye, okos lánynak látszol. Csak mert hogy az általam ismert Anglia... fiú!- bökte ki végül- És te meg... lány vagy! Szóval... nem lehetsz Anglia...

     Ha eddig nem, most biztosan meg tudta volna Alice Kirkland fojtani Amerikát.

-Azt mondod, hogy egy nő nem lehet nemzet, mert hogy nő?! Minek hiszed magad?! Beállítasz az otthonomba egy láncfűrésszel, kettévágod az ajtómat, és még van képed idejönni ezzel is?! Hát te mekkora egy paraszt vagy! Azt hiszed, hogy mert nő vagyok, nem bírok el a politikával, a háborúkkal, a néppel...

-Nem, nem!- szakította félbe Alfred a hisztiző Alicet- Természetesen nem erről van szó! Én hiszem, hogy egy nő is tud erős nemzet lenni, de...

-Mi DE???!!!

     Amerika nagyon kínosan érezte magát. Ő csak Arthurt akarta megijeszteni, nem tervezte, hogy összekap egy hisztizős lánnyal, aki Angliának állítja magát. Ráadásul csinos lány volt...

-Nézd... még be se mutatkoztam!- Alice fölvonta egyik szemöldökét- Alfred F. Jones vagyok, az Egyesült Államokból személyesen Amerika!

     Alfred próbálta elővenni a mindennapi bolondos énjét, és nem pedig fülig vörösödni.

-Hm... Amerika... Én is örömömet lelem abban, hogy megismertelek... de sokkal jobban örülnék, ha nem lettél volna ilyen pofátlan...

-Sajnálom- az amerikai lehajtotta a fejét, próbálta takarni elpirulását. Alice mosolyát elbűvölőnek tartotta.

     A lány észrevette, hogy zavarba jött Amerika. Nem illett volna így leordítani a fejét első találkozásnál, de ő tehetett róla. Hisz szétvágta az ajtót egy láncfűrésszel!!!

-Sajnálom!

     Az amerikai felkapta fejét, és meredt szemekkel bámult a lányra, ki elvörösödött.

-Sajnálom, hogy így ordibáltam veled, ez nem illik egy hölgyre. Nem volt bennem semmilyen vendégszeretet. Nagyon sajnálom!

-Se-semmi baj...

-Most ha megbocsátasz kimegyek a konyhába, mert szerintem elkészültek a sütemények. Addig te ülj le, mindjárt hozok egy kis nasit. Biztosan éhes vagy- nézett a zsebórájára, majd otthagyta Alfredet, ki kissé kényelmetlenül a kanapén helyet foglalt. Pár perc múlva Alice megjelent az ajtóban egy tálca pogácsával

-Készen is van! Vegyél belőle!

     A lány letette a tálcát Amerika előtt egy dohányasztalra. A pogácsák teljesen odaégtek, koromfeketék voltak. Ráadásul az égett szag mellett még valami bűz is terjengett a levegőben, amit tisztítószernek lőtt be Alfred.

-Hozok teát is, egy pillanat. Addig nyugodtan egyél pogácsát!

     Majd újra sarkon fordult és eltűnt.

     Amerika bágyadtan leste a pogácsákat. Egy biztos volt: a két Kirkland nem tud főzni, sütni. Meglátszott, hogy angolok. Sőt, Angliák!

-Meg se kóstoltad? Vagy nem szereted a pogácsát?- Alice letett két csészét a tálca mellé. Hangjában csalódottság hallatszott ki, amiért Alfred megsajnálta. Ezek szerint észrevette, hogy nem eszik főztjét.

-Ööö... Nem tudtam, hogy vehetek e...

-De hisz az előbb mondtam, hogy nyugodtan vehetsz, azért hoztam!

     Alfred nem válaszolt, felkapott egy pogácsát, és egy kis habozás után beleharapott. Rágós volt. De nagyon. Valami keménybe is beleharapott... csak remélni tudta, hogy a foga épen a helyén marad.

     Amerika nagyot nyelt. Vége! Megettem! Egy hős vagyok!- gondolta. Ám hányingerét nem tudta oly egyszerűen elnyelni. Sőt, felerősödött, mikor ránézett a többi süteményre a tálcán.

-Milyen lett?- tette fel félénken a kérdést Alice.

-Szuper! Ilyen finom pogácsát még életemben nem ettem!- Alfred sikerrel el tudta rejteni undorodó grimaszát. Alice elégedetten mosolygott rá, a látszat szerint még sosem mondták ezt neki. Felvette a kis csészéjét és a hozzá tartozó tányérkát, és szürtyölgetni kezdte teáját.

-Amúgy mi szél hozott ide? Mi hajtott, hogy kettévágd az ajtóm?

-Csak a Arthurra akartam ráijeszteni. De helyette egy gyönyörű lány fogadott ízletes pogácsával...

     Alice elpirult.

-Á! Nem vagyok én szép lány!

-Dehogynem! A leggyönyörűbb!- Alice szemében csillogott valami, ám Amerika nem tudta eldönteni, mi: hála, csodálkozás esetleg szerelem? Alfred az utóbbinak örült volna a legjobban. Ám hirtelen eszébe jutott valami- Mennyi az idő?

     Elkerekedett szemmel nézte az öreg, ám jól járó faliórát, ami éjfélt mutatott.

-Oh, my God! That's midnight[1]! Haza kell mennem, sajnálom...

-Ne menj el!!!- ugrott fel hirtelen Alice, és megfogta Amerika kézfejét, ki az ajtóhoz sétált.

     Az ég hatalmasat dörgött. Hirtelen, mintha dézsából öntötték volna, szakadni kezdett az eső. Az amerikai hitetlenkedve nézett a sírás határán álló lányra.

     Alice mintha észbe kapott volna, elengedte Alfred kezét, mellkasához szorította elpirulva.

-Izé... tudod nagyon késő van... és bármikor jöhet egy hozzád hasonló pszhiopata, aki nem az ajtót, hanem engem vág szét, szóval...

-Szóval azt akarod mondani, hogy félsz egyedül Halloween éjszakáján a hidegvérű gyilkosoktól, akik Londonban élnek, mert rád ijesztettem, és hogy azért maradjak, hogy megvédjelek, mint egy igazi hero[2]?

     Amerika arcán ravasz félmosoly jelent meg. Alice megszeppenve bólogatott.

     Pár pillanatig ott álltak egymás előtt. Majd az amerikai összeszedte a bátorságát, és a lány elé lépett, közel hozzá. Óvatosan levette Aliceről a szemüvegét, és letette az asztalra.

-Veszélyes lenne, ha az első találkozásnál megcsókolnálak?- súgta az angolnak. Kis szünet után válaszolt is a lány.

-Igen, de nagyon. Hatalmas szerencséd van, hogy imádom a veszélyeket.

     Alfred közel hajolt hozzá. Két tenyere közé fogta Alice arcát, majd ajkait a lányéhoz nyomta. Csókjuk lágy volt, mégis megvolt benne az a vadság, ami mindkettőjükben megtalálható. Az ajkaik mintha egymásra találtak volna, mintha sosem akarnának már többé elszakadni. A lány beletúrt Amerika hajába, ki erre a lépésre erősebben csókolta. Majd a falhoz szorítva őt szenvedélyesen belenézett a szemébe, amitől azt hitte Alice, majd' el olvad. Ám a fiú nagyot ütött a falra, és elfordult.

A lány még egy darabig kémlelte őt, majd megszólalt:

-Van valami baj?- kíváncsian lépett előre.

-Nem lehet... Elvesztettem a fejem, nem kellett volna ezt tennünk...

-Miért?- Alice egyre jobban feszült lett. Alfred egyenesen a szemébe nézett.

-Te Anglia vagy. Az az Anglia, akit én ismerek. Arthur Kirkland. De valahogyan, fogalmam sincs hogyan, de te egy nő lettél. És nem emlékszel rám. Ha emlékeznél rám, nem csókoltál volna meg...

     Alice ledermedt. Nem akarta ezt elhinni. Hogyan? Miért? Ezernyi kérdés futott át az agyán, amik mind megijesztették őt. Ám ezt nem mutatva kihúzta magát, felemelte a fejét, és szokásához híven összefonta karját.

-És ezek meggátolnak abban, hogy tovább csókolózzunk?

[1]: Angol: Ó, te jó ég! Éjfél van!

[2]: Angol: hős

Ne menj el!

Műfaj: Romance, Tragédia

Páros: Franciaország x Szent Johanna

Leirás: Franciaország és Anglia már vagy 100 éve háborúznak, Franciaország vesztésre áll, Anglia elfoglalta az északi részét, de ekkor Franciaország kedvese, Johanna a csapatok élére akar állni, és vezetni őket a háborúban, de Franciaország nem akarja engedni, mert félti kedvesét...

Mesélés: E/1, Franciaország személyében, múlt idő

   Véresen és mocskosan kullogtam vissza a táborba. Újabb csata volt. Újabb vereség. Idáig mindig csak vesztettünk. Mintha átok ülne rajtunk. Lehet, hogy Anglia megátkozott... Vagy Isten éppen nem figyelt ide. [1] Igen, ez miatt veszthettünk. Isten épen nem figyelt ide, ezért lettünk balszerencsések, és ezért nyert az angol sereg. Már vagy 100 éve háborúzunk. Anglia egyre jön beljebb északról, már Orléansnál jártak. De még van esély. Anglia nem foglalta el egész Franciaországot. Amig van katona, olyan város, ami nem került az angolok kezére és ellenállás (mármint a franciák részéről), addig van esély.

   A táborba érve elcsigázott, mocskos és véres katonákat láttam ülni a sátrak előtt. Megsajdult a szivem: tudtam mi lakozik a szivükben. Már szinte senki sem reménykedik, fáradtak, sebesültek és családjuk is van, akik aggódnak értük. Nem sokan maradtunk: Anglia a seregem 0,6-ét lemészárolta. És a többségüknek családja is volt... Jobban belegondolva, nem is értem miért kellett kirobbantani ezt a 100 éves háborút.

   Beléptem a sátramba, és leültem az asztalom előtti székre. Csomó papir, jelentések, vázlatok, tinta és toll hevert szerteszét az asztalon. Szomorúan bámultam a sátram zöld oldalát. Meddig tart még ez a háború? Meddig kell még szenvednünk? S vajon, van-e esélyünk Anglia ellen?  Megnyerhetjük-e ezt a háborút?

   Ekkor kinyilt a sátor eleje és belépett rajta... Johanna. Csodálkozva néztem rá: nem értettem, hogy mit keres itt. Jó, tudom, hogy Orléans a szülővárosa, de...

  - Francis, lenne egy kérésem. Tudom, nem akarod majd megengedni, de én akkor is ezt szeretném. Szeretnék én is harcolni a háborúban az angolok ellen.

   Ledermedtem. Mit mondott? Ugye ez csak egy vicc? Ugye rosszul hallottam?

  - M-mit m-mondtál? - dadogtam elkerekedett szemekkel és idegesen. Már csak ez hiányzott. Ez őrültség. Mi lesz, ha valami baja esik? Egy nő nem harcolhat! Ez őrültség. Őrültség!

  - Azt, hogy szeretnék én is harcolni az angol sereg ellen.

  - Jó vicc! - nevettem fel idegesen.

  - Nem vicceltem, Francis. Komolyan gondoltam.

  - Megőrültél?! Mi lesz, ha valami bajod esik? Vagy valami rosszabb dolog történik veled...

  - Nem fog. Szeretnék harcolni a szülővárosomért és a hazámért. - mondta Johanna rendithetetlenül és biztosan. Aki ismeri őt, az tudja, hogy mindig kitart a véleménye vagy az akarata mellett, amig igazat nem adnak, vagy meg nem engedik neki.

  - Ez szép és nemes kérés, de egy nő nem harcolhat. - ráztam a fejemet.

  - Neked nem azzal van bajod, hogy nő vagyok. Te féltesz engem.

   Belelátott a szivembe. Féltem őt. Nagyon. Mert szeretem és nem akarom, hogy valami baja essen. Nem tudnám elviselni, ha valami történne vele. És mindennap aggódnék érte.

  - Hidd el, nem lesz semmi bajom. - fogta meg a kezemet. Megdobbant a szivem meleg keze érintésére. Finoman magamhoz húztam, majd hosszan megcsókoltam. Ajkai puhák voltak, kellemes ize és illata volt.

  - Nagyon féltelek. Iszonyatosan. Nem tudnám elviselni, ha valami történne veled. Azt akarod, hogy mindennap aggódjak érted?

  - A hazáért és érted teszem. Hidd el, visszaverjük az angolokat. Látomásom volt erről. - nézett komolyan a szemembe.

  - Biztos ezt akarod? - kérdeztem szorongva: valami rossz érzés keritett hatalmába. Olyan érzésem volt, hoyg valami szörnyű dolog fog történni.

  - Igen. - bólintott Johanna. - És addig foglak kérni, amig meg nem engeded.

   Szemeiben határozottság és bátorság csillogott. Elvarázsolt. De ez a rossz érzés egyre erősödött bennem. Ha valami baja esik...

  - Rendben. - suttogtam. Őrült vagyok. Idióta. Miért engedtem meg neki? Mára már megbántam...

  - Köszi. - mosolygott rám kedvesen, megcsókolt és kiment a sátramból. De a rossz érzés egyre nagyobb lett bennem...

                                                * * *

   Egyre több csatát nyertünk és visszavertük az angolokat. Már Párizs, Reims és Rouen is felszabadult. Johanna nagyon bátran és ügyesen harcolt. És idáig nem esett semmi baja. Megállithatatlanul törtünk előre. Viszont kellemetlenül éreztem magam: nem múlt el az a rossz érzés.

   De ügy gondoltam, hogy győzni fogunk. Minden várost felszabaditunk. És Johannával sem fog semmi történni. Képes volt kockára tenni az életét a hazájáért... Nagyon bátor. És én nagyon szeretem őt. És nagyon féltem. De idáig jól mentek a dolgok.  A háború után, majd kettesben töltjük napjainkat Johannával... Most már tudom, hogy akkor nagyon pozitiv voltam...

                                                * * *

   Sirva ültem a földön. Tudtam, hogy ez lesz a vége... Éreztem... Ez volt az a rossz érzés. Nem hiszem el... Nem hiszem el!!! Ez nem igaz... Ez csak egy rossz álom... A földön levő hamukupacra néztem és elszorult a szivem. Ez nem történhetett meg... Nem történhetett meg!!!!

   Két órával korábban történt. Úgy tűnt, Amiens-t is felszabaditjuk, amikor megjelentek a burgundok [2] és elfogták Johannát. Anglia kezére adták őt, aki úgy gondolta, hogy "természetfeletti ereje" van és ezért elrendelte, hogy máglyán égessék el Johannát. Egyből a megmentésére indultam, de az angolok az utamat állták, és mire átküzdöttem magam rajtuk, már késő volt...

   Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. Én engedtem meg neki, hogy harcoljon. Az én hibám az egész. Iszonyatosan fájt a szivem, ilyet még az embereim halálakor sem éreztem. [3] Belegondolni se birok abba, hogy Johanna soha többé nem ölel át, nem csókol meg, nem érzem teste melegét... Iszonyatos kin ez számomra. Soha többé nem láthatom gyönyörű arcát, szép szemeit és kedves mosolyát...

   Zokogtam. Soha nem ér véget a könnyzápor. Nem tudom abbahagyni és nem is akarom. Szedd össze magad Franciaország! Még nincs vége a háborúnak... De már nem is érdekel a háború. Csak egy valami: a bosszú. Anglia ölte meg Johannát és ezért bosszút állok. Puszta kézzel fogom széttépni Angliát! Gyűlölöm. Gyűlölöm!!! Ezért megfizetsz, Arthur Kirkland!!!

   Megláttam a földön valamit. Felvettem és felismertem, mi az: Johanna piros szalagja, amit a nyaka köré kötözött mindig. Eltettem: legalább ez megmaradt Johannától.

   Johanna... Ne menj el!!! Kérlek, ne hagyj itt!!! Ne távozz a másvilágra, mert nem mehetek utánad! Én ország vagyok. Nem hallhatok meg. Akkor egy egész nemzet összeomlana. Ezt nem engedhetem meg. Pedig legszivesebben utánad mennék. De nem tudok és nem is lehet. [4] Kérlek várj meg, Johanna! Egyszer majd utánad megyek én is, és újra együtt lehetünk. De soha ne felejts el! Én se foglak téged...

[1] : Franciaország ezt mondja a Hetaliában, hogy ezért veszitett mindig.

[2] : A burgundok Skandináviából származó germán nép volt, amelyik a Visztula és Rajna érintésével a Rhone környékére vándorolt, ahol az 5.században létrehozta királyságát.

[3] :Az országok érzik, amikor a népükből meghal egy ember, a szivükből szakad le egy darab.

[4] :Az országok nem tudják megölni magukat vagy egymást, mert pár nap, hét vagy hónap után felélednek.

Figyelj rám, Kanada!

Műfaj: Fluff

Szereplők: Amerika és Kanada

Leirás: Kanada hokimeccset néz és Amerika hisztizik, hogy Kanada nem figyel oda rá...

Mesélés: E/3, múlt idő

   Amerika és Kanada a kanapén ültek, a nappaliban. Amerika chipset evett, Kanada a tévében a hokimeccset nézte.

  - ... és akkor olyan erővel ütöttem el a labdát, hogy kirepült a stadionból. Angliának esélye se volt ellenem.- dicsekedett Amerika, de Kanada nem figyelt rá, mert a hokit nézte.

  - Matthew, hallod amit mondok? - kérdezte Alfred. - Válaszolj,  Matthew! Matthew! Matthew!!! MATTHEW!!!

  De Kanada nem foglalkozott Alfreddel, csak följebb tekerte a hangerőt.

  - Figyelj rám, Kanada!!! - kiabálta dühösen Alfred. De mivel most sem kapott választ, duzzogva a kanapé szélére húzódott és elforditotta a fejét.

   Miután vége lett a meccsnek (a kanadaiak győztek, természetesen), Kanada Amerikára nézett. Amerika még mindig duzzogott.

  - Mit akartál mondani, Amerika? - kérdezte Matt.

  - Úgysem figyeltél rám, biztosan nem érdekel. - mondta dühösen Amerika.

  - Azért nem figyeltem rád, mert a meccset néztem. Te se szoktál rám figyelni, amikor a baseballt nézed. - jegyezte meg Matt.

  - Mert izgalmas!

  - A hoki is az. Hidd el, a hoki nem fontosabb nálad.

  - De nagyon úgy tűnt...

  - Nekem is, amikor te baseballt nézel, mégsem sértődök meg. - mondta a kanadai.

   Alfred erre nem tudott mit válaszolni. Egy ideig még duzzogott magában, de ekkor sóhajtott Kanada:

  - Ha megbocsátasz, akkor elmondhatod újból és elviszlek a McDonald's - ba és a költségeket én állom.

   Erre aztán fölkapta az amerikai a fejét.

  - Rendben. - egyezett bele Alfred, kimentek a házból és Amerika újból belekezdett a mondandójába, miközben az egyik közeli meki felé tartottak...

Nem kell félned!

Írta: R.Karolina
Műfaj: Fluff
Szereplők: Norvégia és Izland
Leírás: Norvégia este újságot olvasgat, mikor a kis Izland megijedve beállít hozzá, hogy egy szörny van a szobájában...
  

    Norvégia összeráncolt szemöldökkel lapozott a rejtvényhez az újságban. Hihetetlen, hogy manapság mindenféle hülyeségeket lehet olvasni. Ki öltözik be rókának és énekel arról, hogy fogalma sincs, milyen hangot ad ki ez az állat? Szánalmas...

     Leengedte az újságot, fülelni kezdett. A folyosóról apró, ám gyors léptekkel haladt valaki. Majd kivágódott az ajtó, s a gyermek berontott a szobába. Nagy nehezen felmászott a kanapéra, majd erősen átölelte a norvégot, összekönnyezve ingét.

-Mi a baj, Izland? Mi történt?

     A kisfiú csak arcát döngölte Norvégia karjába, és zokogott.

-Miért sírsz?- a norvég megsimogatta Izland buksiját.

-Fé-félek!- fejét felemelte, Norvégiára nézett. Gyönyörű lila szemeiben könnyek csillogtak- Ments meg, bátyus!

-Mitől félsz?- hiába nézett ki az ablakon, nem volt vihar. Furcsállva nézett a kisfiúra. Nem félős kölyök...

-Egy szörny van az ágyam alatt!- elkerekedett Norvégia szeme. Nem hitte volna, hogy ilyet ki tud találni Izland, nem ilyennek ismerte.

-Biztos csak képzelődtél!

-De igenis van egy rémisztő szörny a szobában! Hatalmas, elnyúlt feje van, és nincsen kézfeje, csak karja! Olyan ijesztő hangot ad ki...- a kisfiú továbbra is Norvégia ingének ujját gyűrte. Nyöszörgött, könnyei patakokban folytak. Nagyon aranyos volt. Nagy, lila szemeivel bátyját bámulta, ki nagyot sóhajtott.

     Nem volt szíve visszaküldeni a megijedt kisöccsét. És milyen testvér az, aki hagyja, hogy a kisebb féljen egyedül este a szobájában?

-Tudod mit, Izland?- a kisfiú kíváncsian tekintett szemébe- Elmegyünk együtt a szobádba, felkapcsoljuk a villanyt, és megnézzük, ténylegesen van ott e egy szörny! Rendben?- a kisgyerek úgy nézett rá, mintha totál hibbant lenne.

-Bátyus, te nem tudod? A szörnyek csak sötétben mutatják meg magukat, igazából láthatatlanok...

-Akkor felkapcsolom neked a kis lámpát, úgy is el tudsz aludni...

-De holnap is meg azután is ott lesz a szörnyeteg! Meg kell őt ölni, örökre!

     Norvégia csodálkozott. Honnan vesz ilyeneket? Vagy ez minden gyerekbe így van beprogramozva? Hogy egy villám csapástól meg kell ijedni? Hogy jó éjt puszit kell adni minden este, hogy szép álmuk lehessen? Hogy az ölelés gyorsabban gyógyítja a fájdalmat? Vagy esetleg, hogy egy kitalált szörnytől rettegjenek? De csak egy nagyot sóhajtott.

-A folyosón fel lehet kapcsolni a villanyt?- Izland hevesen rázta a fejét- Na akkor gyere!

     Izland leugrott a kanapéról, majd megfogta a norvég kezét. Együtt, kézen fogva kimentek a szobából, és elindultak a sötét, néma folyosón. Csak a parketta nyikorgott lábuk alatt, ám közeledve a kisfiú szobája felé tényleg hangokat lehetett hallani. Nem lehetett semmihez sem hasonlítani, de mintha léptek lettek volna, toporzékolás. 

-Hallod már őt?- a kis izlandi kíváncsian nézett fel nagy testvérére, ki csak bólintott.

     Norvégia a kilincsre helyezte kezét, ám habozott. Mintha nem csak toporzékolást hallana, de nem tudta teljesen kivenni. Lenyomta a kilincset, az ajtó nyikorogva kitárult. A kis Izland erősen megszorította a norvég kezét. 

      A szoba teljesen sötét volt. Az érdekes hang tényleg az ágy alól jött, az apró izlandi nem tévedett. Norvégia elengedte testvére kezét, az ágy felé közeledett. Izland az ajtónál meredten állt, reszketett, nagyon félt. A norvég ennek ellenére otthagyta, be akarta a kisebbnek bizonyítani, hogy nincs semmi rémisztő a szobájában.

       Leguggolt az ágy mellé. Bátorítóan nézett Izlandra, kit teljesen felizgatott bátyja merészsége. Csodával nézett rá, olyannal, ami felbecsülhetetlen volt Norvégia számára. Biztatóan rámosolygott, majd a lepedőt felrántotta, ami eltakarta az ágy alját, és belesett oda.

       Önkétlenül is felkacagott. Nem akart még jobban ráijeszteni öccsére, de aranyosnak tartotta a dolgot. Ugyanis az ágy alatt nem volt semmiféle fenevad. Helyette egy fekete tollazatú, nagy csőrű madárka volt. Pár hónapja kelhetett ki a tojásból, nagyon aprócska volt. Norvégia azonnal felismerte a madarat, ilyen fajtával az ő országában nem ritka állat. Egy lunda volt.

-Mi az? Bátyus, mi az?

-Gyere ide, és megtudod!- mosolyodott az izlandira, ki kíváncsi szemeket meresztve futott bátyjához. 

        Amint meglátta a madarat furcsállva nézett a norvégra.

-Ő a szörnyeteg?

-Igen- felelte Norvégia. 

-De hát ez egy lunda! Ő nem egy szörny!

-Pontosan. Mégis megijedtél tőle- aranyosnak tartotta Izland reagálását, felismerését. 

-De hát ő volt a félelmetes! Engem ne ijesztegessen egy lunda! Kikérem magamnak!

     A norvég még egy kis ideig elszórakozott volna az izlandi felháborodásán. Mély, lila szemeiből értetlenség tükröződött, ami még aranyosabbá tette a kölyköt. Norvégia összekócolta az eddig is kócos fehér haját, és mosolyogva közölte vele:

-Ő nem akart megijeszteni téged. Csak barátod akart lenni. 

        Izland értetlenül pislogott. 

-Tényleg? 

-Ühüm. Csak ő még fiatal, nem tudja hogyan kell barátokat szerezni. Látod a mamáját?- Kíváncsian kémlelte a szoba többi részét az izlandi, ám nem találta a pipimamát.

        A norvég megfogta a lundát és testvérének nyújtotta. 

-Látod, milyen kicsi? Szüksége van egy segítőkész barátra. Nekem itt vagy te, neked én, de neki? Senki.

-Szegény... biztos nagyon magányos- búslakodott el. Norvégia kezében tartott madárra nézett, majd megsimogatta annak buksiját. 

-Vedd csak el nyugodtan!

         Félénken, de Izland erősen megmarkolta a törékeny testet, és átvette a madárkát. Mélyen a szemébe nézett a lundának, aki nem fordította el fejét, kíváncsian vizsgálta a kisfiút, kiből sugárzott a jószívűség és az ártatlanság. 

-Majd én vigyázok rád! Úgy, mint rám a bátyus! Én leszek neked a legjobb barátod örökké! Sosem foglak csendben hagyni, oké?

         A lunda elkapta fejét, mintha elpirulna. Izland nem akarta kerülni a pillantását, ám a madár csapkodni kezdett a szárnyaival, majd kirepült a kezéből. Rászállt az izlandi fejére, beletúrt a fiúcska hófehér hajába csőrével. 

          Norvégia boldogan nézte őket. Nem szeretett jobban e világon mást testvére aranyos, örömteli kacajától. 

Ukrajna

Hivatalos név: Україна
Főváros: Kijev
Hivatalos nyelv: Ukrán
Születésnap: Augusztus 24

Emberi név: Irunya Cherneko

Oroszország nővére, de ennek ellenére főnöke megtiltotta, hogy találkozzon öccsével. Szegény lányt ez nagyon letöri, nem is beszélve arról, hogy egy csóró. Hatalmas mellei miatt mindenki kigúnyolta, főleg mert nagy zajt csapnak. Mindig az EU-ban próbált magának barátokat szerezni vegyes eredményekkel. Határozott és bevállalós, bár kicsit nyafogós típus.

Beautiful World

Belgium

Hivatalos név: Koninkrijk Belgie
Főváros: Holland, francia, német
Hivatalos nyelv: Belga
Születésnap: Október 4

Emberi név: Bella

Aranyos nemzet, kit mindenki szeret, aki csak ismeri. Bátyja a kissé fukar Hollandia, kivel gyakran     ellátogat Spanyolországhoz és Romanohoz. Macskaszerűsége onnan ered, hogy országában tartanak egy úgynevezett Macskák Ünnepét három évente. Imádja a finom csokoládékat és a gofrikat. Erős nemzetek veszik körül, ezért titokban mindig igyekezett. Kedves, jó szívű ország.

Beautiful World

Törökország

Hivatalos név: Türkiye Cumhuriyeti
Főváros: Ankara
Hivatalos nyelv: Török
Születésnap: Október 29
Nemzeti virág: Tulipán

Emberi név: Sadik Adnan

Energikus, szenvedélyes alak, ki szeret maszk mögé bújni. A vendégeit fontosnak tartja, mindig meleg fogadtatásban részesíti őket. A fürdőkért és az édességekért egyenesen rajong. Versengő típus, gyakran szokott Görögországgal  rivalizálni. Barátságos derűs férfi, ám néhanapján különösen csökönyös tud lenni.

Beautiful World

Görögország

Hivatalos név: Ελλάδα
Főváros: Athén
Hivatalos nyelv: Görög
Születésnap: Február 3
Nemzeti virág: Akantuszvirág

Emberi név: Heracles (ókori görög félisten)
Kor: 27

Gondatlannak tűnik, ám fejében folyamatosan filozofikus gondolatok, szieszták és macskák keringenek. Ha felássa kertjét, mindig értékes leletekre bukkan, amiket édesanyja hagyott hátra. Törökországgal nem ápol túl jó kapcsolatot, sőt! Van olyan, mikor azért békül ki vele, hogy újra összekaphassanak. Imádja az alvást és az aranyos macskákat.

Beautiful World

Sealand

Hivatalos név: Principality of Sealand
Főváros: Az egész terület
Születésnap: Szeptember 2

Emberi név: Peter Kirkland (Pán Péterről kapta)
Kor: 12

Ez a kis erőd a tenger közepén igen is egy ország! Ez a kisfiú tele van szeretettel, kedvességgel, ártatlansággal... kivéve ha Angliáról van szó, ki otthagyta a vízen. Szegényt senki sem ismeri el különálló nemzetnek, ezért mindig azon törte magát, hogy hatalmas legyen, és majd "az az idióta Anglia is meghajol előtte"...

Beautiful World