Liechtenstein: Szép napot, Svájc! Hát észrevetted? Levágtam. Így sokkal fiatalosabbnak érzem magam.
Svájc: Minden bizonnyal így is van... de nem az a gond! Mi ütött beléd, hogy ilyen fiús, rövid hajra váltottál?
Liechtenstein: Téged utánozlak. Miért, nem áll jól?
Svájc: Ööö... dehogynem. Végül is... egész jó.
Liechtenstein: Köszönöm.
Svájc: Mostantól magánórákat veszel; meg kell tanulnod, hogyan védd meg magad!
Liechtenstein: Értettem!
Svájc: *Figurákat rajzol a táblára* Legfontosabb, hogy ne közelíts gyanús idegenekhez, és ne engedd be őket a házba! Másodszor: utasítsd vissza, bármit is kérjen! Vitás esetben előbb konzultálj velem. Vagyis mindenki gyanús, aki ismeretlen...
Liechtenstein: Izé... Svájc...
Svájc: Lehet, hogy neked ez magas, de akkor is sikerülnie kell...
Liechtenstein: Nagyon cukik ezek a rajzok... Később papírra is lerajzolnád őket?
Svájc: ...Aha... Akkor folytassuk a leckét. Oda kéne figyelned a vadon élő állatokra is! *Folytatja a rajzolást* Tündériek, de ki tudja, mit akarnak! Vannak köztük éles agyarú és mérgező szörnyetegek is! Szóval csak óvatosan!!! Ha pedig állatot akarsz tartani, kizárólag csak párban tartsd őket!
Liechtenstein: *Álmodozik az aranyos rajzokról*
Svájc: *Rajzolja papírra az aranyos figurákat* Ha befejeztem, folytatjuk a leckét.
Liechtenstein: Bocsi...
*ESTE*
Svájc: Mára vége a kiképzésnek! Alaposan pihend ki magad!
Liechtenstein: Igenis! Köszönöm szépen, Svájc! Szóval... ha nem bánod, ezt neked varrtam. *Átad egy csomagot*
Svájc: Hm? Ez meg mi?
Liechtenstein: Hálából. Esténként dolgoztam rajta titokban. Akkor jó éjt! Holnap találkozunk...
Svájc: Ah... *A szobájában kibontja a csomagot: rózsaszín, csipkés pizsama*
***
Liechtenstein: 52 nap után végre odaadtam neki...Most már egyforma pizsamánk van... Öö... Izé... Jaj de ostoba vagyok!!! Ne haragudj!!! Előbb a saját pizsamámat adtam oda neked!!!
Svájc: Hm? *A rózsaszín, csipkés pizsamát viseli*
Liechtenstein: Öö...Semmi, pompásan áll neked. Megengeded, hogy lefotózzalak?
Svájc: Va-valóban?
Svájc: El is felejtettem mondani, de köszönöm!
Liechtenstein: Megköszönte nekem. Olyan boldog vagyok! Az az igazi boldogság, mikor a bátyámat örülni látom...
*ÁLOM*
Liechtenstein: *Éjszaka, esőben, szakadt ruhában a sikátorban* Hah... Mi lesz most velem? Az otthonom romokban... És nem elég a felfordulás, az életem is fogytán... Mi lesz most velem...? Nem bírom tovább... Istenem, bárcsak még egy kicsit ország maradhatnék...
Svájc: Hé... Hé!!! Te ott... Jól vagy?
Ő volt a bátyám. Attól fogva...
Svájc: Ízlik?
Liechtenstein: Finom! Te nem eszel?
Svájc: Már ettem.
...Ő mindig vigyázott rám. Csak utána jöttem rá...
Svájc: Jobb erőben vagy már?
Liechtenstein: Igen, sokkal!
...Hogy neki sem volt mit ennie. Mégis a segítségemre sietett.
*REGGEL KINT A KERTBEN*
Liechtenstein: Svájc, Svájc! Képzeld, a múltról álmodtam, és ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni valamit.
Svájc: Ühüm... Bökd ki.
Liechtenstein: Mondd, akkor miért segítettél rajtam?
Svájc: Mi ütött beléd, hogy kora reggel ilyeneket kérdezel?
Liechtenstein: Csak hallottam, hogy akkoriban te magad is szörnyű helyzetben voltál.
Svájc: Emberként mi sem természetesebb... Országként pedig kötelességemnek éreztem. Ezért hát... Azt tettem, amit helyesnek tartottam...
Liechtenstein: Áh...!
Svájc: Vagyis... nem hagyhattalak ott csak úgy. Örülök, hogy már jobban vagy.
Liechtenstein: Svájc! Én olyan boldog vagyok!
Svájc: Az jó.
Az első világháború végén Liechtenstein, annak ellenére, hogy hadba se lépett, példátlan gazdasági válsággal és élelmiszerhiánnyal küzdött. A krízis idején Svájc nyújtott neki segítő kezet. Azt mondják, hogy az alig tízezres népességű szomszédállam megsegítéséért cserébe Svájc semmit sem várt Liechtensteintől. Állítólag mindezt csupán szolidaritásból tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése