Páros: FrUk
Leírás: Franciaország bált rendez, amire minden országot meghív, köztük Angliát is, akinek egészen máshogy alakul az estéje, mint ahogy tervezte...
Mesélés: E/1, Anglia személyében, múlt idő
A karosszékemben ültem, a teámat korgyolgattam és a leveleimet olvastam. Az utolsónál megdöbbentem: a Bormániás írt. Miért írna nekem az idióta Borvedelő? futott át az agyamon. Kíváncsian kibontottam a levelet:
Angleterre!
Meghívlak a bálomba, mely holnap 19:00-kor kezdődik.
Várlak: Franciaország
Várlak... Miért vár Franciaország engem? Tuti azért írta, mert nincs senki, akibe belekössön. Kíváncsi vagyok, hogy miért vár Franciaország, és nincs programom holnapra, meg aztán udvariatlanság lenne visszautasítani a meghívást, elmegyek erre a hülye bálra, legföljebb elüldögélek egy sarokban...
* * *
Másnap 18:55-kor ott álltam a bálteremben, fekete, elegáns frakkban és nyakkendőben, sok országgal, és a házigazda Franciaországot vártuk. A terem végében egy nagy asztal állt, tele ételekkel. Láttam, hogy Amerika az asztal felé veszi az irányt...
Pontban 19:00-kor megjelent Francis, kezében egy mikrofonnal, rövid beszédet tartott, majd kezdetét vette a bál. Volt aki (Amerika) evett, volt aki (Magyarország és Pororszország) táncolt, és volt aki beszélgetett.
Én egyikőjük közé sem tartoztam: nekem nem nagyon voltak barátaim. Talán Amerika és Japán, de Amerika felzabálta az egész büféasztalt, Japán meg Németországgal és Velezianoval beszélgetett.
Ekkor megjelent Francis és intett, hogy kövessem. Utána indultam, és egy csodálatos, gótikus erkélyre vezetett. Gyönyörű volt a kilátás: rá lehetett látni a házakra, és messze ott világított az Eiffel-torony. Egyszerűen mesés látvány volt. Francis döbbentett ki a gyönyörködésemből:
- Gyönyörű, nem? - kérdezte mosolyogva.
- Csodálatos. - válaszoltam elragadtatva. - De miért hoztál ide? És miért írtad azt, hogy vársz?
- Mi van, ha a kilátás miatt, és miért nem írhatnám udvariasságból azt, hogy várlak?
- De nem ez az igazi ok. - tippeltem.
- Nem, nem ez. Találkozni és beszélni akartam veled négyszemközt.
- Miről? - kérdeztem zavartan: nem értettem, hogy miről akar velem beszélni négyszemközt a Borvedelő. Pont velem? Azzal, akit a legjobban utál?
- Inkább a tetteim beszéljenek szavaim helyett. - suttogta franciaország, átkarolt és... megcsókolt. Megcsókolt?! Csókja édes volt és... jól esett. Jól esett?! Nem értettem pontosan, hogy mi történik. Ez az egész váratlanul jött és furcs érzések kavarogtak bennem.
Franciaország megszakította a csókot, rám mosolygott és átölelt, de olyan szorosan, mintha soha nem akarna elengedni. Én még mindig döbbenten néztem magam elé. Ha jól esett a csókja, akkor szeretem? Vagy nem? De nem szerethetem ezt az idióta Bormániást! Az ellenségem! Vagy mégis?... Nem voltam tisztában az érzéseimmel.
- Te szeretsz engem? - lehelte a fülembe Francis és végig simított a felsőtestemen. Ujjai lejjebb vándoroltak, és amikor ahhoz a ponthoz értek, benyúlt a nadrágomba és elkezdett kényeztetni. Elvörösödtem, és neha felnyögtem. Jól esett az érintése, testének melege, a tudat, hogy itt van velem...
- Én is szeretlek. - suttogtam elhaló hangon és megcsókoltam.
Azt az estét kettesben töltöttük, Francis nem törődött azzal, hogy esetleg a vendégei kereshetik. És ez egy varázslatos este volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése