Szereplők: Spanyolország és Romano (Dél-Olaszország)
Leírás: Spanyolország átlagos délelőttje, mely Romanoval kezdődik...
Mesélés: E/3, múlt idő
Spanyolország arra ébredt, hogy benyomódik a hasa. Utána, mintha elrugaszkodtak volna, nem érzett semmit sem a hasán. Újra és újra. Kinyitotta a szemét és azt látta, hogy Romano ugrál a hasán. Romano észrevette, hogy Spanyolország fölébredt.
- Végre fölébredtél, te seggfej. Éhes vagyok. - mondta Romano, lekászálódott a hasáról és kiment a konyhába.
Spanyolország sóhajtva fölkelt, fölöltözött, és Romano után indult. A konyhában a hűtő felé vette az irányt, de amikor kinyitotta, üresen találta. Minden elfogyott.
- Bocsi Romano, ki kell mennem a földekre, hogy legyen étel itthon. Ígérem, hogy utána kapsz kaját. - mondta Antonio, felvett egy kalapot és kiment a házból.
Romano duzzogva ment a nappaliba és ült le a kanapéra. Minek kell ezzel az idiótával együtt élnem? Kaját se tud adni! Ráadásul nem is foglalkozik velem, basszus!
Pár óra múlva visszajött Antonio, de mivel a konyhában nem találta a pici olaszt, elkezdte átkutatni a házat. A nappaliban bukkant rá, még mindig duzzogott.
- Romano, hoztam neked meglepetést! - mosolygott Antonio. Egy kosarat nyújtott Romanonak, aki levette róla a kendőt és felkiáltott:
- Bueno tomatoes!!!
A kosárral a kanapéra ült, és elkezdte enni a paradicsomokat. A spanyol mellé ült, és mosolyogva nézte Romanot. Miután megette, Romano ásított egyet.
- Elfáradtam a várakozásban és az evésben. Kuss legyen, mert aludni akarok! - mondta, majd Spanyolország ölébe feküdt, és elaludt. Spanyolország megsimogatta Romano fejét és ezt gondolta: Nagyon cuki Romano. Bár egy kicsit kibírhatatlan, és eléggé csúnya szavakat használ, de szerintem tud kedves is lenni, ha akar...
Megjegyzés: Én nem értek egyet Spanyolországgal. Mármint nem hiszem, hogy Romano tudna kedves lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése